Wechselmann-ház története
Kiadó általi cím:
MAGYAR ÉS MAGYAR ZSIDÓ TÖRTÉNELEM
Wechselmann Ignác hagyatékából a Pesti Izraelita Hitközség, Lajta (Leitersdorfer Béla) műépítész tervei alapján 1907-ben építtette és adta át a Lovag Wechselmann Ignác és neje Neuschloss Zsófia Vakok Tanintézetét Budapesten, a Mexikói út 60. sz. alatt.
Forrásfeltáró munkával az épületet és az abban történtek historikus magyarázatát, valamint a történelmi változások társadalmi összefüggéseit bemutató könyv. A tanulmánykötet a régebbi és újonnan feltárt források kutatásával és részletes vizsgálatával, valamint az épületben tanuló és az ott dolgozó személyzet egyéni és közösségi történeteivel, mint egy iskolatörténettel foglalkozik.
Az épület néhány év kivételével mind a mai napig a sérült gyermekek szolgálatában áll.
Az alapításkor vak, majd hallássérült — siketnéma —, később mozgáskorlátozott — nyomorék — gyermekek számára nyújtott speciális iskolát és kollégiumot. Az ingatlan 1907-től egészen az 1949. évi államosításig, 42 évig, a Pesti Izraelita Hitközség fenntartásában működött.
Az első világháború alatt hadikórházként funkcionált, a második világháborúban különböző katonai és rendőri egységek ideiglenes szállásának adott helyet. Magyarország német megszállását követően kezdetben a németek, majd a Nemzetközi Vöröskereszt védelme alatt itt volt a Palesztinába kivándorolni szándékozó zsidó személyek menekítőtábora, amelyet a történelemtudomány „Colombus utcai táborként” tart számon.
Az iskola telkén létesített gyűjtőtáborban tartózkodók közül több százan kerültek fel az egyetlen, úgynevezett Kasztner-vonatra, és menekültek meg a koncentrációs tábortól. 1944. december 3-án, a Nemzetközi Vöröskereszt védelme ellenére, a nyilasok a tábor kiürítésébe kezdtek, és az ott tartózkodókat deportálták. Ezen a napon a nyilasok több embert megöltek vagy öngyilkosságra késztettek, majd az épületet teljesen kifosztották.¹
Az államosítást követően néhány évig itt működött az Idegen Nyelvek Főiskolája. Ezt követően az épületbe a Nyomorék Gyermekek Országos Otthonának — Mexikói út 63. — mozgáskorlátozott diákjait költöztették.
A könyv az épület 115 éves történetét négy fejezetben gyűjtötte egybe:
A monográfia elkészülte nem szándékosan, de egybeesett a holokauszt 80. évfordulójával — 2024 —, Lovag Wechselmann Ignác halálának — 1903 — és a Mozgásjavító iskola fennállásának 120. évfordulójával — 1903–2023 —, valamint Leitersdorfer (Lajta) Béla és Budapest születésének 150. évfordulójával.
A nagy történelmi események között ez a mikrotörténet az iskola diákjai és munkatársai számára, a gyógypedagógiai történetírás, valamint a holokausztkutatás számára is érdekes új ismeretekkel szolgálhat.
A szerző a könyvnek „A Wechselmann-ház története” címet adta, ahogyan az a kiadóval kötött szerződésben pontosan rögzítve volt. A kiadó önkényesen és jogellenesen, sőt kimondott tiltakozás dacára változtatta meg a címet.
„Kérem a monográfia címére tett fenti javaslatom (A Wechselmann-ház története) visszahelyezését. Ellenkező esetben, mint szerző nem járulok hozzá a könyv nyomdába kerüléséhez és annak megjelentetéséhez.”²
¹ A Wechselmann-féle Izraelita Vakok és Siketnémák Intézetét — Mexikói út 60. — a Nyomorék Gyermekek Országos Otthonával — Mexikói út 63. — tévesztették össze.
² Nádas Pál levele Kőbányai Jánosnak, 2024.03.27.
A kiadó nem vette figyelembe a szerzői felszólítást, és a könyvet az alábbi címmel jelentette meg:
MAGYAR ÉS MAGYAR ZSIDÓ TÖRTÉNELEM
Lajta Béla és lovag Wechselmann Ignác szecessziós épületében
Zsidó vakok és siketnémák intézete (1908–1948)
Mozgásjavító iskola (1955– Mexikói út 60.)
Szerző: Nádas Pál
Szerkesztő: Borus Judit
Tipográfia: Czeizel Balázs
Borító: Berki Erzsébet
Tördelés: Margittai Gizella
Korrektor: Dombori Emília, Kusztos Julia
Kiadó: Múlt és Jövő Könyvkiadó, 2024
Terjedelem: 523 oldal
Nyomda: EPC Nyomda Kft.
ISBN: 978-615-6641-06-9
Loading Viewer...
